Erdőjáró ember vagyok, amolyan bakancsos. Puskám is volt, de rég letettem. Leginkább turistának mondhatom magam, mégpedig abból a kihalófélben lévő fajtából, aki a természet járását nem sportteljesítménnyel egybekötve műveli. Szelíd turista. S valahogy tán klappolhatok is az erdőhöz, mert ha valakivel találkoznék odakünn, csak ritkán nem kérdez meg: turistaútról, vadról, imént látott madárról vagy, hogy mit érdemes megnézni a környéken. És ez így történik velem a Vértesben, a Mátrában, a Mecsekben...