Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Irmes névről...

2007.03.22

 

 

Valóban ritka családnév. Az eredetére vonatkozóan az itt következőket sikerült felkutatnom.

  •  

Talán az ürmös bornak (a megszárított, magvas fehér ürömfűvel fűszerezett, szentelt borként étvágytalanság és hasfájás ellen gyógyszerül vagy ünnepi alkalmakkor az asztalra kerülő italnak) a moldvai csángó magyarok nyelvében fellelhető alakja.

  •  

"Takard gyenge gyócsba,

Öntözd irmes borval..."

Az idézet a zsiványhoz kényszerített és halálba hurcolt asszony tragikus történetéből való.

  •  

De valószínűsíthető az is, hogy az Irmes családnév viselőinek egyik őse va-lamiféle javasember vagy kuruzsló volt, aki nevét ragadványnévként kapta. 

„Emitt ment egy irmes asszony, fején vitte szatyrát,

Eldöntötte zsákját, arra kérte rákját, szedje föl a mákját.”

A szövegben minden bizonnyal egy füvesasszonyról van szó. Innen Posgay Ildikó ürömmel gyógyító személy megnevezését feltételezi a név motiváci-ójaként, amit Kázmér Miklós szintén elfogad.

  •  

Az irmes szó magyarázatát illetően hasonló megállapításra jut A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is: az ürmös ~ ürmes ~ irmes az üröm ~ irem `keserű ízű gyógynövény´ -s képzős melléknévi származéka.

  •  

A magyar nyelv északnyugat-dunántúli nyelvjárástípusában az 1970-es évek elején még élt az írmes `termékeny, zsíros, megfelelően nedves, porhanyós, könnyű szántású <föld>´ melléknév.

 „Írmes a főd: së nedves, së szároz, ippen jó szántanyi.”

Vagy:

„Semmi irmessége nincs a földnek” (Az irmesség itt határozottan nedvet jelent.)

  •  

Kiss Sámuel arra vonatkozóan közöl adatot, hogy Sopron vármegyében is-meretes az irmesség `erő az emberben´ szó.

Erre utal Bárczi is, amikor valószínűsíti, hogy az irmes `erős, erőtől duzzadó <ember>´ volt az Irmes személynév előzménye, s ragadványnévből vált családnévvé.

  •  

Egyetlen adatból ugyan, de ismeretes az irmes `eres´ jelentése. Az irmes krumpli `amelynek a közepétől a héjáig erek húzódnak´.

  •  

A Pallas nagy lexikona irmesfa alatt a közönséges gyertyánt (Carpinus betulus) érti.

Ugyanígy a Révai nagy lexikona is.

  •  

Az előbbiek alapján az Irmes családnevet kétségkívül magyarnak kell tekin-tenünk.

Diktusznévként Vrmos illetve Urmos alakban — már 1354-ben feltűnik.

Családnévkénti legkorábbi előfordulása 1471-ből ismeretes, további előfor-dulások ismertek 1477-ből, 1504-ből és 1551-ből.

Ürmes alakban megtalálható az 1720. évi országos összeírásban.

Ürmös alakban 1635-ből, 1684-ből valamint az 1720. évi országos összeírásból ismeretes.

Űrmes alakban előfordul az 1715. évi országos összeírásban.

Ÿrmws alakban ismeretes az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei között.

  •  

Posgay a család „ősi fészkét” illetően is nyújt némi támpontot. Kutatásai szerint a rábaközi Szany község lenne az. Itt ugyanis több Irmes nevű család él a XX. sz. második felében, s ezek mind rokonságban állnak egymással. Említést tesz a környező helységekbe és a fővárosba történt kirajzásról is, ám a szanyi származás e családoknál is ismert.